V soboto, 9. avgusta, so člani Društva vinogradnikov Strehovci ob cimprači izvedli tradicionalno postavitev klopotca – dogodka, ki v teh krajih že dolgo ni le praktična opravila, temveč pomemben del kulturne dediščine. Klopotec, simbol vinogradniške pokrajine, namreč ne skrbi zgolj za odganjanje ptic iz vinogradov, temveč tudi za ohranjanje in krepitev vezi med ljudmi.

Postavitev poteka na star način – ročno. Najprej pogumni člani splezajo po klinih, nato z vrvmi dvignejo klopotec, ki je tokrat bil skrbno okrašen z zelenjem. Ko zapojejo njegova lesena krila in se veter ujame v ritmičen zvok, je znak, da je naloga opravljena in vinograd zavarovan.

Dogodek se je nadaljeval v prijetnem, sproščenem vzdušju. Članice društva so pripravile domače dobrote, ki so se odlično podale k odličnemu strehovskemu vinu. Ob pogovorih, smehu in zvoku novega klopotca se je dan prevesil v večer, udeleženci pa so domov odšli z občutkom ponosa, da so še enkrat več ohranili živo tradicijo svojega kraja.

Kelepelő állítása a strehovci hegyen – hagyományőrzés és szőlővédelmezés

Augusztus 9-én, szombaton a Strehovci Szőlő és Bortermelők Egyesületének tagjai a »cimprača« mellett megtartották a hagyományos kelepelő-állítást – egy olyan eseményt, amely ezen a vidéken már régóta nem csupán gyakorlati munka, hanem a kulturális örökség fontos része. A kelepelő, a szőlőhegyek jelképe, nemcsak a madarakat tartja távol a szőlőtől, hanem az emberek közötti kötelékeket is erősíti.

Az állítás régi módon, kézi munkával történt. Először a bátor tagok felmásztak a léceken, majd kötelek segítségével felhúzták a kelepelőt, amelyet ezúttal gondosan zöld ágakkal díszítettek. Amikor megszólaltak a fa lapátok, és a szél ritmusos hangot hozott létre, az jelezte, hogy a munka befejeződött, és a szőlő immár védve van.

Az esemény kellemes hangulatban folytatódott. Az egyesület asszonytagjai házi finomságokat készítettek, amelyek kiválóan illettek a kitűnő strehovci hegyi borhoz. Beszélgetés, nevetés és az új kelepelő hangja mellett a nap lassan estébe hajlott, a résztvevők pedig büszkeséggel tértek haza, hogy ismét sikerült életben tartaniuk falujuk élő hagyományát.